32.
Now too a few things must be said concerning the direction toward which one must pray looking. With four directions — north and south, west and east — who would not at once confess that the eastward clearly shows we must pray, bowing thither symbolically, with the soul looking toward the rising of the true Light? And if one, wherever the house doors face, wishes rather to offer intercessions toward the house's opening — saying that gazing heavenward is more ... than looking at a wall, if the house's eastward parts happen not to open — we must say to him that, though men's buildings open by position toward these directions or those, by nature the east is preferred before the rest: nature must be ranked before position. But he who wishes to pray in a field — why, on this same reckoning, would he pray eastward rather than westward? And if eastward is there to be preferred, reasonably, why not do this everywhere? So much on this.
Greek (GCS)
XXXI. Ἤδη δὲ xal περὶ τοῦ κλίματος, εἰς ὃ ἀφορῶντα εὖ- χεσϑαι δεῖ, ὀλίγα λεχτέον. τεσσάρων» δὲ ὄντων κλιμάτων, τοῦ τε πρὸς ἄρχτον καὶ μεσημβρίαν καὶ τοῦ πρὸς δύσιν καὶ ἀνατολὴν, τίς οὐκ αν αὐτόϑεν ὁμολογήσαι τὸ πρὸς ἀνατολὴν ἐναργῶς ἐμφαίνειν τὸ δεῖν ἐκεῖ νεύοντας συμβολικῶς, sg τῆς ψυχῆς ἐνορώσης τῇ τοῦ ἀληϑινοῦ φωτὸς ἀνατολῇ, ποιεῖσϑαι τὰς εὐχάς; ἐὰν δέ τις ὅπου δή ποτε τῶν ϑυρῶν τοῦ οἴχου νευουσῶν βούληται μᾶλλον κατὰ τὸ ἀνεῳγὸς τῆς οἰχίας προσφέρειν τὰς ἐντεύξεις, λέγων τὴν εἰς τὸν 5 τῶν (vor ἑερῶν) < Wet. Del. | 1 λαοὺς Bent.Del. (1 270 Anın. b) Angl. (bei Del.1929b), ἀνόυς E. Klostermann; ναοὺς TAusgg. | 15 ἀρϑείσῃ) ἀσϑείσῃ Ox., ξη- ρανϑείσῃ vermutet Angl. (ἃ. ἃ. Ο.); man könnte eher an αὐανϑείσῃ denken, wenn eine Änderuug nötig erscheint | 16 δεδοκέναι TCol | 19 ἐπὶ tilgt Angl. (a. a. O.) | εὐλαβέστερον] εὐλαβεστέρων Ox. | 20 τῷ ἐχχλησίᾳ) (ἐν) τῷ ἐχκλησίᾳ Angl. (.. ἃ. 0.}} 22 τοῦ te] τῶν τε Angl. (a. a. 0.) | 28 τοῦ] τῶν Angl. (ἃ. ἃ. Ὁ.) | 24 τὸ T Lond. τὰ Ox.Del. | 25 δεῖν] δυεῖν T. Σ x ” » ii , .»)-ς 4 Pe 0vpavo» οψιν ἔχειν τε μᾶλλον nooxalovusvov Ep ξαυτὴν τῆς ἐπὶ τὸν τοῖχον ἐπιβλένεως, εἰ τύχοιεν μὴ διανεῳγότα τοῦ οἴχου τὰ πρὸς 2 ν᾿ - [4 > ἀνατολὰς, λεχτέον πρὸς αὐτὸν ὅτι ϑέσει τῶν οἰκοδομημάτων av- # [4 x 26 x { Ἢ N) ὃ ’ [4 δὲ .«- 971 ρώπων κατὰ τάδε τὰ κλίματα ἢ τάδε διανοιγομένων, φύσει δὲ | τῆς > - - - [4 Α ’ - 5 ἀνατολῆς τῶν λοιπῶν προχεχριμένης κλιμάτων, τὸ φύσει τοῦ ϑέσει προτακτέον. ἀλλὰ καὶ ὃ ἐν πεδίῳ εὐὔξασϑαι βουλόμενος, τί μᾶλλον κατὰ τοῦτον τὸν λόγον ἐπ᾽ ἀνατολὰς ἢ ἐπὶ δύσι» προσεύξεται; εἰ δὲ ἐχεῖ προχριτέον τὰς ἀνατολὰς κατὰ τὸ εὔλογον, διὰ τί τοῦτο οὐ πανταχοῦ ποιητέον; καὶ ταῦτα μὲν ἐπὶ τοσοῦτον. 10 ΧΧΧΙΊ 1. Aoxer δέ μοι ἔτει περὶ τῶν τόπων τῆς εὐχῆς διαλα- βόντα ovro καταπαῦσαι τὸν λόγον. τέσσαρες δή μοι τόποι ὑπο- γραπτέοι φαίνονται, οὗς εῦρον διεσκεδασμένους ἐν ταῖς γραφαῖς, καὶ σωματοποιητέον ἑἕχάστῳ κατὰ τούτους εὐχήν. εἰσὶ δὲ οἱ τόποι οὗ- τοι" χατὰ δύναμιν